Fánkot egész évben ehetsz, de csak farsang idején teheted lelkiismeretfurdalás nélkül. Ha kíváncsi vagy a nagy összefüggésekre, tanulmányozd át rövid fánktörténeti ismertetőnket – az ókortól napjainkig –, amit egy tuti fánkrecepttel is megízesítettünk.
Fánknak mondjuk, pedig több neve is van. A Székelyföldön pánkónak hívják, ami erdélyi szász eredetű szó. A Pfannkuchen (pankox, pankoh) formákból származik. Így nevezik német nyelvterületen a serpenyőben sült tésztákat. A Dunántúl néhány településén is használják a pánkót, itt a bukovinai székelyek terjesztették el. Baranya néhány községében viszont huppancs a fánk neve, Borsodban és a Bodrogközben krepli, a Felvidék némely helyén siska, a palócoknál pedig pampuska.
Közeli rokona néki a kanállal szaggatott cseh fánk, a talkedli, valamint a derelyevágóval szabott forgácsfánk, más néven csöröge vagy herőce. Az egymásra rakott, bevagdalt fánktésztából készül a fahéjas rózsafánk. A régi szakácskönyvekben olvashatunk tölcséres fánkról, főkötős fánkról, mozsárfánkról, süvegfánkról, tolyófánkról is. Az újabban Amerikából átszármazott lyukas donut is a fánkcsalád tagja.
Itt jegyezzük meg, hogy nem a formája teszi a fánkot. Lehet gömbölyű, vagy laposabb, lehet a közepén mélyedés a lekvár számára, sőt egészen lyukas is lehet. Az utóbbi forma onnan ered, hogy egy időben farudakra húzva árusították ezeket a süteményeket.
Cili golyói
Közép-Európában a legtöbb nép magáénak tekinti a fánkot, és több történet is létezik a feltalálásának körülményeiről.
Bécsben a 17. század vége óta egy Cecilia Krapf nevű pékmesternéhez kapcsolják a zsírban sütött kerek kelt tésztát, akinek ez volt a specialitása. Farsang idején befőttel töltötte meg a süteményeit, amelyek annyira finomak voltak, hogy hamarosan az egész város ismerte őket. Az osztrákok akkoriban Cili-golyóknak nevezték a fánkot, ma pedig Krapfen-nek – az alkotója után. Másutt úgy szól a történet, hogy a szerelmes pékné tévedésből tette a tésztát a tepsi helyett a serpenyőbe. Ennek prózaibb változata szerint a pékné haragjában vágta volna valakihez a kelt tésztát, amely véletlenül landolt a sercegő zsírban. Akárhogy is volt, Cecilia bekerült a kulinária történetébe. 1815-ben, a Bécsi Kongresszus idején állítólag több mint 10 millió Cili-golyót vásároltak.
Mások szerint a cseh konyhából került a fánk Bécsbe, és itt elveszíthetjük a fonalat. Mert ha tovább megyünk, német földön már se szeri, se száma a fánkoknak és fánkneveknek. A legismertebb persze a töltött Berliner.
Valójában több mint kétezer évvel ezelőtt már a rómaiak is ismertek egy hasonló süteményt, amelyet „globulinak” (golyócskának) neveztek. Valószínűleg ebből lett 1200 táján az európai kolostori konyhákban a „craplum” vagy „graphun” nevű sütemény, amelyet a nagyobb városok közkonyháiban sütöttek és árusítottak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése